Köztes tér. Plazmaállapot. Egy lélek, amely saját nemlétének sokkjában még meghalni sem tud.
Mi történik a tudattal a halál után és a születés előtt, amikor a test már felbomlik, de a régi függések még visszahúzzák a semmibe kapkodó kezeket? A virtuális felhőből lassan letöltődnek a széthullott életszilánkok: a rádióstúdió mikrofonjainak fojtogató gerjedése, a mentolos fogkrém maró habja, egy elvitt tévéképernyő üresen világító fali négyzete, és a zuhanás, ami soha nem ér véget.
A BARDO nem két ember hagyományos dialógusa. Garaczi László Plazma című drámája nyomán készült átirat egyetlen széteső elme határterületére vezet, ahol a színpadon megjelenő Fábián és Mohai valójában nem két különálló emberként létezik. Egyikük a felszínen kapkodó, magyarázatokat hajszoló éber hang, a másik a mélyből felzúgó, kíméletlen belső visszhang – a látható, kontrollt kereső felszín és a mögötte munkáló, elfojtott mélyréteg állandó feszültsége. Hogyan számolunk le a ki nem élt életképtelenségeinkkel?
Meddig szívjuk egymás plazmaanyagát, ha a sajátunk nem nő tőle?
És hogyan oszlik szét az ember, amikor a tudat kíméletlenül közelről figyeli önmagát?
Két színész, egy széthullott tudat, és a csend, ami az utolsó adás után marad.
Egyfelvonásos előadás, szünet nélkül. Játékidő: kb. 60 perc.
Szabadbérlet vásárlásával te döntöd el, hogy mikor és mit nézel, kedvezményes áron!
JEGY & BÉRLETIratkozz fel a SPOT hírlevélre, hogy elsőként értesülj az előadásainkról, híreinkről és kedvezményekről!
